Háát, apróbb bakik már becsúsztak a szervezésbe - méghozzá a hivatalos részébe. Először is elfelejtettünk a kiírt időpontban megjelenni a polgármesteri hivatalban. De gyorsan észbe kaptunk, és kijavítottuk a csorbát. Utána pedig a plébániáról hívtak, hogy ugyan mikor szándékozom már a keresztleveleket bemutatni. De már ez is megoldva. Húsok megrendelve, süteménykóstolón is túl vagyunk, és az italok nagy része is már a pincénkben pihen. Öltözékünk is majdnem teljes, egy-két kiegészítő várat csak magára. Bár a cipővásárlás nagy túra volt. Tavasszal annyi gyönyörű fehér és piros cipőt, szandált láttam a városban, hogy megnyugodva indultam neki a héten a vásárlásnak. De minden tapasztalt vásárló tudja, hogy nem akkor kell megvenni valamit, amikor kell, hanem amikor van. Na erről feledkeztem én meg, és jártam végig a cipőpoklok legmélyebb bugyrait. Viszont sikerrel jártam! A hétvégén együtt voltunk a koszorúspárok többségével egy kellemes nyaralóban. Aranyos volt, ahogyan a lányok itt-ott csoportosulva magyarázták egymásnak, hogy kinek milyen lesz a ruhája. Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak mutatni úgy együtt! A srácokat természetesen nem hozta lázba a dolog. |