Már kezdem érezni a sürgetést, hogy mennyi mindent kell még tenni a még hátralévő kb 75 nap alatt. Annyira nagy hangsúlyt fektettem a koszorúslányok ruhájára, hogy majd\' egy hónapom ráment a szervezésre szánt időkeretből. Mostmár megvan az anyag, és rajtuk a sor, hogy kitegyenek magukért. Páromnak is megvettük az öltönyt. Hófehér, csodaszép, bár nem olyan mint amilyet eredetileg szerettünk volna. De Ő megbékélt az új változattal, így én sem gondolkodom tovább rajta. Menyecskeruhát is lefoglalóztuk. Ezzel azt hinné az ember, hogy a nagyján túl vagyunk, de még hihetetlenül sok kiegészítőt meg kell venni: cipőtőktől a tiaráig - megint csak pénz, idő, energia. Éppen ezért a dekorációra ezekből jóval kevesebbet szánok. A meghívóosztás pedig külön dimenzió. Borzasztóan lassan halad. Ráadásul, ahogyan minden más "rendes" családban, nálunk is akad feszültség, némi viszálykodás, amelyet ilyenkor megpróbál az ember erején felül figyelmen kívűl hagyni, vagy esetleg csitítani egy kissé. Erőt próbáló feladat. Szívfájdalmunk, hogy az egy éve kiválaszott menyasszonyi autót eladták. Nagy gond nincsen, mert így is gyönyörű, szívünknek kedves márkájú autónk lesz, de azért rosszul esett. Az eredetileg kiválasztott autó egy különleges terepjáró lett volna, melynek a dekorációjához a virágboltos direkt vetett dekornapraforgót, és készítette a terveket. Na ezt mind el lehet felejteni, és el kell kezdeni újragondolni. Ma szombat van, és barátoknál kerti party. Úgyhogy ma NEM vagyok hajlandó meghívózni. Tegnap is utaztunk, holnap is fogunk. És még hányszor.... |