Éva és Szilárd esküvői blogja

http://vica15.kecskemeti-eskuvo.hu
2008. szeptember 16., keddMegvolt! | 12:58

Az esküvő után pár nappal nekiültem, hogy folytatom a blogot, de annyira kavarogtak bennem az élmények, hogy képtelen voltam egy értelmes mondatot kicsikarni magamból. És a kérdések: Na, milyen a házasélet? Milyen érzés újasszonynak/újembernek lenni? Mostmár vége a szép életnek!!! és a többi kedves, és általában (tényleg) jószándékkal feltett kérdés, megállapítás, amitől egy idő után tényleg falnak megy az ember.

Minden nagyon jól sikerült, kisebb bakikat kivéve, ami akkor nem is, hanem másnap, vagy harmadnap jutott eszünkbe, hogy ki-, elmaradt. És rajtunk kívűl senki nem is vette észre.

A délelőtti fényképeszkedésről potom 2 órát késtem. Addig német túristacsoportok fényképezkedtek a snájdig vőlegényemmel. Utána viszont pörögtek az események. A koszorúspárok fantasztikusak voltak. Nagy macera volt, mire meglett mindenki ruhája, de eszméletlen jól mutattak körülöttünk.

A vendéglátásról a Sárgakocsis fiúk gondoskodtak, akik 150%-osan teljesítettek, le a kalappal előttük. Varga Gyula fotós munkája pedig magáért beszél - még a legkritikusabb családtag is elismerően nyilatkozott a fotókról. De sorolhatnám itt az összes szolgáltatót, cukrászt, virágost, vőfélyt, zenekart.......... Olyan fantasztikus szerencsénk volt, hogy mindenki tökéletesen elvégezte azt a munkát, amiben megállapodtunk.

A sátor kényelmes volt, hangulatos és elegáns. Igaz, hogy hajnalban irtózatosan hideg volt benne, de aki mulatott, az nem fázott. Kedden állították fel, és egy hétre rá szedték szét. Ez azt jelentette, hogy mi bizony egy hétig minden este mulattunk!

Nászútra csak két hét múlva tudunk menni, arról még nyilatkozni nem tudok.

Üdv : Vica

Koszorús-koszorúban


2008. augusztus 18., hétfő12:25

Na és hogy álltok? Jól meggondoltátok? Izgultok-e már? Nem sok idő van ám már! Mindjárt itt a nagy nap! Biztosan szépek lesztek!.... és a többi velős, mindent összefoglaló kérdés, megjegyzés, amire lehetetlen értelmesen válaszolni, viszont naponta vagy százszor hallom ezeket. Izgulni nincs időnk, hiszen az energiatartalékaink végén járunk, és valóban már csak pár nap van hátra, és még rengeteg intéznivaló áll a listánkon. Pl. a mosdókérdés. Még márciusban megígérte apósomnak személyesen a Polgármester Úr, hogy a sportöltöző mosdóját kinyitják nekünk aznap, és a násznép rendelkezésére bocsájtják. Ennek ellenére csütörtökön jött a telefon, hogy a mosdó ott lesz a helyén, csak éppen focimeccs miatt jó nagy felfordulás lesz a sportöltözőben és a környékén. Megoldandó feladat, amire nem számítottam.

Túl vagyok a próbafrizurán, amelyet a pénteki negyven fokos passzátszélben teszteltem. Anyukámnak pedig már van ruhája, ami szintén megnyugvással tölt el. Párom a hófehér öltönyt nem hízta ki, sőt, egy kicsit karcsúsodott is bele. Torta, virág kiválasztva, megrendelve, sárgakocsis fiúkkal pedig minden egyeztetve. Vaddisznó, göngytyúk és a többi alapanyag pontosan ott, és a megfelelő állapotban van, ahogyan az a tervekben szerepelt. Szerdán pedig össznépi szépítkezést tartunk, párommal, anyukámmal felváltva megyünk kozmetikushoz, manikűrt, pedikűrt, műkörmöt csináltatni. Azt hiszem, az utolsó hajrá lesz a legnehezebb, főleg, hogy sem én, párom, és szüleim nem kapunk szabadságot, egészen péntekig dolgozunk mindannyian.


2008. július 23., szerda09:20

Lázadom a magam választotta sorsom ellen! Fáradt vagyok, pihennék, nagyon szeretnék nyaralni menni. De idén nem lesz nyaralás - lagzit akartunk mindenáron. A kettő együtt nem megy. Ráadásul ezen a héten minden, ismétlem, minden barátunk nyaral. Az én bosszúm az e heti időjárás. :) Ez gonosz dolog tőlem, hiszen ők is megérdemlik a pihenést, kikapcsolódást.

 A lagzi előkészületei szerint kb 95%-nál tartunk, amit nem mindig érzek megnyugtatónak. Viszont a szülők most fogtak igazán bele a lakásaik csinosítgatásába. Hétfőn mindkét örömszülőnél kezdenek a festők, tapétázók. Volt, hogy azt álmodtam, hogy már felöltöztem a hófehér ruhába, smink, frizura kész, és még mindig takarítanunk kell a festők után. Azt hiszem, ezt lehet rémálomnak nevezni. 


2008. július 14., hétfő08:45

Háát, apróbb bakik már becsúsztak a szervezésbe - méghozzá a hivatalos részébe. Először is elfelejtettünk a kiírt időpontban megjelenni a polgármesteri hivatalban. De gyorsan észbe kaptunk, és kijavítottuk a csorbát. Utána pedig a plébániáról hívtak, hogy ugyan mikor szándékozom már a keresztleveleket bemutatni. De már ez is megoldva.

Húsok megrendelve, süteménykóstolón is túl vagyunk, és az italok nagy része is már a pincénkben pihen. Öltözékünk is majdnem teljes, egy-két kiegészítő várat csak magára. Bár a cipővásárlás nagy túra volt. Tavasszal annyi gyönyörű fehér és piros cipőt, szandált láttam a városban, hogy megnyugodva indultam neki a héten a vásárlásnak. De minden tapasztalt vásárló tudja, hogy nem akkor kell megvenni valamit, amikor kell, hanem amikor van. Na erről feledkeztem én meg, és jártam végig a cipőpoklok legmélyebb bugyrait. Viszont sikerrel jártam!

A hétvégén együtt voltunk a koszorúspárok többségével egy kellemes nyaralóban. Aranyos volt, ahogyan a lányok itt-ott csoportosulva magyarázták egymásnak, hogy kinek milyen lesz a ruhája. Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak mutatni úgy együtt! A srácokat természetesen nem hozta lázba a dolog.

 


2008. június 14., szombat11:04

Már kezdem érezni a sürgetést, hogy mennyi mindent kell még tenni a még hátralévő kb 75 nap alatt. Annyira nagy hangsúlyt fektettem a koszorúslányok ruhájára, hogy majd\' egy hónapom ráment a szervezésre szánt időkeretből. Mostmár megvan az anyag, és rajtuk a sor, hogy kitegyenek magukért.

Páromnak is megvettük az öltönyt. Hófehér, csodaszép, bár nem olyan mint amilyet eredetileg szerettünk volna. De Ő megbékélt az új változattal, így én sem gondolkodom tovább rajta. Menyecskeruhát is lefoglalóztuk. Ezzel azt hinné az ember, hogy a nagyján túl vagyunk, de még hihetetlenül sok kiegészítőt meg kell venni: cipőtőktől a tiaráig - megint csak pénz, idő, energia. Éppen ezért a dekorációra ezekből jóval kevesebbet szánok.

A meghívóosztás pedig külön dimenzió. Borzasztóan lassan halad. Ráadásul, ahogyan minden más "rendes" családban, nálunk is akad feszültség, némi viszálykodás, amelyet ilyenkor megpróbál az ember erején felül figyelmen kívűl hagyni, vagy esetleg csitítani egy kissé. Erőt próbáló feladat.

Szívfájdalmunk, hogy az egy éve kiválaszott menyasszonyi autót eladták. Nagy gond nincsen, mert így is gyönyörű, szívünknek kedves márkájú autónk lesz, de azért rosszul esett. Az eredetileg kiválasztott autó egy különleges terepjáró lett volna, melynek a dekorációjához a virágboltos direkt vetett dekornapraforgót, és készítette a terveket. Na ezt mind el lehet felejteni, és el kell kezdeni újragondolni.

Ma szombat van, és barátoknál kerti party. Úgyhogy ma NEM vagyok hajlandó meghívózni. Tegnap is utaztunk, holnap is fogunk. És még hányszor....


2008. április 24., csütörtök09:09

Sátor lefoglalva, és a belé való bútorok is. Előleget pedig egyik helyre sem kell fizetnünk. Hűtőkocsit Apósjelölt kapcsolatai révén ingyen szerzett - köszönet néki. Tegnap megérkeztek a meghívók is. Gyönyörűre sikerültek, percekig csak nézegettem, meg símogattam a kiváló minőségű papírt, betűt, figurát. És elgondolkodtam, hogy hogyan is kellene nekikezdeni a szétosztásnak.

Tegnap anyagot is kerestünk a koszorúslányoknak. Túl nagy választék nincsen arany színű ruhának való alapanyagból Kecskemét városában, de azért nem maradnak ruha nélkül a kísérők. Egy egészen tűrhető árú arany szatént választottam, hozzá csipkét, amit alternatív módon használhatnak fel a varrónők, meg a lányok, kinek-kinek a fantáziája, igénye alapján.

A tervezés időszakában azt hittem, hogy nem lesz nehéz dolgom, hiszen nincsenek különleges igényeim. Kiderült, hogy a hófehér ruha, igazi piros menyecskeruha, és aranyszínű diadém nem is olyan egyszerű - mert ezek most nem divatosak. Ekrü, meg hasonló ruháktól, bordó menyecskeruháktól, ezüst diadémoktól roskadoznak az üzletek, én pedig értetlenül bámulok, hogy mennyire nem vagyok trendi.


2008. április 14., hétfőhelyzet ma | 08:57

OK, azt hiszem túllendültünk a holtponton. Pénteken lefoglalóztam a ruhámat az Ámor szalonban. Árban, minőségben messze viszi a prímet - igaz, 2x2 órát tudtunk Anyukámmal és barátnémmal erre a projektre szánni. Tehát most a koszorúslányokon a sor, hogy a fazonokat, szügséges anyagmennyiséget megadják, hogy meg tudjam venni az anyagot. A húsokra is kaptam egy egyszerűsített ajánlatot, kedvező áron, így egy kicsivel kevesebb teher van a vállunkon.

A meghívókat is megrendeltük - bonyolultabb és drágább, mint ahogyan terveztem, viszont gyönyörű lesz. Kb. 3 hét, amíg megérkeznek, utána kezdhetjük széthordani, amire, tekintve a vendégsereg tekintélyes létszámát, nem 2x2 órát kell rászánnunk. :)


2008. március 28., péntek09:24

Sátras lagzi, hófehér party sátorban, pácolt fapadlóval. Ez már biztos. Főzést, felszolgálást, mosogatást a helyi vendéglő vezetői intézik. Menü, alapanyag mennyisége, minősége, italok mennyisége, minősége is biztos. És már jegyesoktatásra is járunk, ami kellemes csalódást okozott. Véleményünk szerint, aki házasságra adja a fejét, csak nyerhet, ha végighallgatja azt az 5x 50 percet.

Már csak az eltérő véleményeket, indíttatásokat, beleszólási jogokat, okokat kell megtanulnom  mérlegelni -ami most a nehezemre esik.  Azt hittem, hogy ez a mi napunk, és az számít, amit mi szeretnénk, és tudunk megvalósítani. Miután közölték velem, hogy ez nem így van, keserű szájízzel folytatom a szervezést. Olyannyira, hogy még a ruhapróbától is elment a kedvem. Úgy képzeltem, hogy már a ruha kiválasztása is egy kellemes élmény lesz, ahol jól érezzük magunkat a legjobb barátnőmmel, meg anyukámmal együtt. Most már nagyon neki kellene látni, de fásult vagyok, és kiábrándult - azt hiszem, így nincs értelme elindulni.


2008. február 5., keddváltozás | 14:22

Úgy néz ki, változott a terv. A terem nincs megfelelő állapotban, úgyhogy sátrat kell, hogy béreljek. Tulajdonképpen szép nagy üres területem van, azzal  nincs gond. A ruhám még mindig függőben van - de jelen állás szerint mégiscsak kölcsönzöm. Miután tegnap megnyitottam a boltomat, úgy néz ki, hogy nincs időm és energiám az egyébb, esetleg legolcsóbb megoldást megkeresni. Viszont valamit már tennem kell, mert amíg nincs meg az én ruhám, a koszorúslányok sem léphetnek a ruhájuk ügyében - ezt én tiltottam meg személyesen.

Köszönőajándékon pedig egyáltalán nem töröm a fejem. Nem emlékszem ugyanis, hogy engem, mint vedéget, megajándékoztak volna régi lakodalmakban. A családomat is kérdezgettem, de ők sem találkoztak ilyen ajándékokkal. Tulajdonképpen honnan is ered ez a hagyomány? Az előző generációktól, vagy az amerikai filmekből? Ugyanúgy, mint a valami kék, régi...stb. És a csokordobást sem értem. Most akkor vagy eldobom a csokrom, vagy nem. Az, hogy dobok egy pótcsokrot, mert a sajátomat sajnálom, nem hinném hogy a babona része.


2008. január 14., hétfőHaladás? | 10:37

Nem pont abban a tempóban haladunk, ahogyan én szeretném, de a pánik még távol áll tőlem. Végre lefoglaltuk a fényképészünket és a videóst is. Az egyik Szegedről, a másik Kiskőrösről jön - valahogy a kecskemétiekkel és a környékbeliekkel nem találtuk meg a közös hangot.

A cukrásszal is beszéltem, az esküvői torta sorsa már eldőlt. Viszont nekem még fejtörést okoz, hogy hagyományos módon hozzanak a vendégek magunknak tortát, vagy én rendeljek annyit, hogy mindenkinek jusson.

A helyszín még mindig kérdéses, de ha minden jól megy, a hétvégén megnézhetem azt a helybeli nagytermet, amelyet kifigyeltem magunknak. Remélem, alkalmas állapotban van, mert a többi változathoz nem fűlik a fogam.


2007. november 26., hétfőkiállítás | 08:27

Tegnap megnéztük az Erdeiben az esküvős kiállítást. Azzal az elhatározással indultunk el itthonról, hogy MOST kiválasztjuk a fényképészt és a videóst. Az első helyen, ahol leültünk beszélgetni, az árajánlat hallatán egy kicsit elkerekedett a szemünk meg a szánk is. Több, mint százezer Ft  - 400 elkészült kép, és csak 250-t kapunk meg, a többi megsemmisítésre kerül. Viszont kettő fotós lesi minden mozdulatunkat. Itt még azt gondoltam, hogy hát igen, a minőséget meg kell fizetni. De amikor azt tanácsolta a fotós, hogy inkább spóroljunk az ennivalón, mert teli hassal úgysem lehet jót mulatni, elment az egésztől a kedvem. Mert mi az, ami megmarad a kezedben az esküvő után? Hát a fénykép, meg a film. Ebben igaza van. De amikor egy lakodalomban éhen maradnak az emberek, vagy csak nem olyan a kaja, még húsz év múlva is emlékeznek, rosszabb esetben emlékeztetnek is rá a rokonok, barátok.

Ruhaszalonok közül vártam volna az Ámort és a Vanessát is, de ők nem voltak ott. Viszont a Tiffany és a decemberben nyíló Éva szalon kiállított ruhái, és a képviselők nagyon szimpatikusak voltak.


2007. november 14., szerdaami fix | 08:40
Hát igen, voltunk egy páran hétfő reggel az időpont-egyeztetésen. Akikről hallottam, beleértve magunkat is, sikerült a kiszemelt időpontokat lefoglalni. Én ebben az évben voltam egy kora délutáni és egy majdnem esti lakodalmon. Mindkettőnek több hátrányát is láttam, ezért úgy számolgattam, hogy a délután fél öt egy ideális időpont. Később a vőfélyünk is megerősített ebben - így az időpont: 2008.08.30. 16:30.

2007. október 25., csütörtökEddig: | 13:36

Ahogy olvasgatom a többiek blogját, észre kellett vennem, hogy ők már sokkal előbbre járnak a szervezésben. Nekünk ami biztos, az vőfély, zenekar (lefoglalózva), menyasszonyos autó, annak a díszítése és a többi virág. A menüről is határozott elképzelésünk van: hagyományos lakodalmi leves, pörkölt és sültek. Bár akad a rokonságban, akinek túl puritánnak tűnik a dolog, de mi a legjobb értelemben vett egyszerű "parasztlagzit" szeretnénk. Termet még nem foglaltunk, ez egy kicsit képlékeny még. Mindenképpen kicsiny falunkban szerenénk mulatni, de ez több szervezést igényel, mint a városban kibérelni egy termet.

Ruha: eddig feszt állítottam, hogy egy bizonyos nívós szalonból szeretnék kölcsönözni ruhát. Miután tudomást szereztem az irányárakról, és a bérlési feltételekről, már nem is vagyok ebben olyan biztos, sőt...!


2007. október 25., csütörtökElső közös képünk | 10:21

2005. Katalin névnap a törzshelyünkön

Gösserben


2007. október 25., csütörtökKezdetek | 10:07

Februárban elutaztunk párommal és barátnőmmel a velencei karnevál nyitóhétvégéjére. Szilárd ott akarta megkérni a kezemet, de valahogy nem adódott rá alkalom. Júniusban viszont a borutca egyik padján, amíg a többiek kenyérlángososnál álltak sorban, eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Eljegyzést nem tartottunk, családtagjainkkal az éppen adódó alkalmakat ragadtuk meg, hogy közöljük döntésünket, barátainknak pedig születésnapomon árultuk el a nagy hírt.


Éva és Szilárd esküvői blogja
Vica és Szilárd: teljesen különbözünk, és mégis egyformák vagyunk

Meghívó

Esküvő dátuma:
2008. augusztus 30.
Hely:
Kecskemét

Archívum
» 2024. március
» 2024. február
» 2024. január
» 2023. december
» 2023. november
» 2023. október
» 2023. szeptember
» 2023. augusztus
» 2023. július
» 2023. június
» 2023. május
» 2023. április
» 2023. március
» 2023. február
» 2023. január
» 2022. december
» 2022. november
» 2022. október
» 2022. szeptember
» 2022. augusztus
» 2022. július
» 2022. június
» 2022. május
» 2022. április
» 2022. március
» 2022. február
» 2022. január
» 2021. december
» 2021. november
» 2021. október
» 2021. szeptember
» 2021. augusztus
» 2021. július
» 2021. június
» 2021. május
» 2021. április
» 2021. március
» 2021. február
» 2021. január
» 2020. december
» 2020. november
» 2020. október
» 2020. szeptember
» 2020. augusztus
» 2020. július
» 2020. június
» 2020. május
» 2020. április
» 2020. március
» 2020. február
» 2020. január
» 2019. december
» 2019. november
» 2019. október
» 2019. szeptember
» 2019. augusztus
» 2019. július
» 2019. június
» 2019. május
» 2019. április
» 2019. március
» 2019. február
» 2019. január
» 2018. december
» 2018. november
» 2018. október
» 2018. szeptember
» 2018. augusztus
» 2018. július
» 2018. június
» 2018. május
» 2018. április
» 2018. március
» 2018. február
» 2018. január
» 2017. december
» 2017. november
» 2017. október
» 2017. szeptember
» 2017. augusztus
» 2017. július
» 2017. június
» 2017. május
» 2017. április
» 2017. március
» 2017. február
» 2017. január
» 2016. december
» 2016. november
» 2016. október
» 2016. szeptember
» 2016. augusztus
» 2016. július
» 2016. június
» 2016. május
» 2016. április
» 2016. március
» 2016. február
» 2016. január
» 2015. december
» 2015. november
» 2015. október
» 2015. szeptember
» 2015. augusztus
» 2015. július
» 2015. június
» 2015. május
» 2015. április
» 2015. március
» 2015. február
» 2015. január
» 2014. december
» 2014. november
» 2014. október
» 2014. szeptember
» 2014. augusztus
» 2014. július
» 2014. június
» 2014. május
» 2014. április
» 2014. március
» 2014. február
» 2014. január
» 2013. december
» 2013. november
» 2013. október
» 2013. szeptember
» 2013. augusztus
» 2013. július
» 2013. június
» 2013. május
» 2013. április
» 2013. március
» 2013. február
» 2013. január
» 2012. december
» 2012. november
» 2012. október
» 2012. szeptember
» 2012. augusztus
» 2012. július
» 2012. június
» 2012. május
» 2012. április
» 2012. március
» 2012. február
» 2012. január
» 2011. december
» 2011. november
» 2011. október
» 2011. szeptember
» 2011. augusztus
» 2011. július
» 2011. június
» 2011. május
» 2011. április
» 2011. március
» 2011. február
» 2011. január
» 2010. december
» 2010. november
» 2010. október
» 2010. szeptember
» 2010. augusztus
» 2010. július
» 2010. június
» 2010. május
» 2010. április
» 2010. március
» 2010. február
» 2010. január
» 2009. december
» 2009. november
» 2009. október
» 2009. szeptember
» 2009. augusztus
» 2009. július
» 2009. június
» 2009. május
» 2009. április
» 2009. március
» 2009. február
» 2009. január
» 2008. december
» 2008. november
» 2008. október
» 2008. szeptember
» 2008. augusztus
» 2008. július
» 2008. június
» 2008. május
» 2008. április
» 2008. március
» 2008. február
» 2008. január
» 2007. december
» 2007. november
» 2007. október

Belépés
jelszó 

Szeretne Ön is ilyen blogot?
Ha igen, regisztráljon itt!


« Vissza a Kecskeméti Esküvő oldalra