Tegnap megnéztük az Erdeiben az esküvős kiállítást. Azzal az elhatározással indultunk el itthonról, hogy MOST kiválasztjuk a fényképészt és a videóst. Az első helyen, ahol leültünk beszélgetni, az árajánlat hallatán egy kicsit elkerekedett a szemünk meg a szánk is. Több, mint százezer Ft - 400 elkészült kép, és csak 250-t kapunk meg, a többi megsemmisítésre kerül. Viszont kettő fotós lesi minden mozdulatunkat. Itt még azt gondoltam, hogy hát igen, a minőséget meg kell fizetni. De amikor azt tanácsolta a fotós, hogy inkább spóroljunk az ennivalón, mert teli hassal úgysem lehet jót mulatni, elment az egésztől a kedvem. Mert mi az, ami megmarad a kezedben az esküvő után? Hát a fénykép, meg a film. Ebben igaza van. De amikor egy lakodalomban éhen maradnak az emberek, vagy csak nem olyan a kaja, még húsz év múlva is emlékeznek, rosszabb esetben emlékeztetnek is rá a rokonok, barátok. Ruhaszalonok közül vártam volna az Ámort és a Vanessát is, de ők nem voltak ott. Viszont a Tiffany és a decemberben nyíló Éva szalon kiállított ruhái, és a képviselők nagyon szimpatikusak voltak. |